A képek rákattintva nagyíthatók

Görög katolikus pap unokájaként, öt fiúgyermek közül a középsőként 1980. április 25-én születtem Budapesten. A magánéletemnél mindig fontosabb volt a köz ügye; már kamasz koromban is foglalkoztatott a politika. Első demonstrációmat a XI. kerületi általános iskolámban szerveztem az igazgatói iroda előtt... Érettebb fejjel a hegyvidéki Arany János Gimnáziumban pedig trianoni megemlékezést, majd az 1997-es, NATO-csatlakozásról szóló népszavazás kapcsán diákvitafórumot és annak általam történő levezetését harcoltam ki az iskolavezetésnél.

Közéleti szerepvállalásaim első állomása a Magyar Ifjúsági Nemzetébresztő Kör (MINK) volt, melynek az Ébredő Nemzedék c. újságját szerkesztettem. A MINK a későbbi Jobboldali Ifjúsági Közösséghez (Jobbik) hasonlóan különböző jobboldali pártok kampányát segítette - 1998-ban néhány esetben önkormányzati választókerületeket átvállalva. Később az Ifjú Magyarok Egyesülete elnökeként legnagyobb sikerem a megjelenésekor hiánypótlónak számító Aktualizált revíziós dalok c. multimédiás lemez és hangszalag nonprofit kiadása volt, mely nagy vihart kavart.

A '98-as országgyűlési választásokon már a MIÉP egyik kampányfelelőse voltam, majd 18 évesen rögtön beléptem a párt XI. kerületi szervezetébe. A párt parlamenti időszakában az Ifjúsági Tagozat országos elnökévé is választottak, 2002-ben Csath Magdolna kampányfőnökeként tevékenykedtem. A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy oly sok, a MIÉP-ben végzett munka után szembe tudtam nézni annak és az egész pártnak a hiábavalóságával. Rájöttem, hogy Csurka vakvágányra tolja a nemzeti radikalizmust, ezért a 2003. februári tisztújítás előtt "lázadást szítottam" (ti. a 2002-es, bukott választások után mást javasoltam elnöknek), aminek egyenes következménye volt, hogy "MSZP-s ügynöknek" nyilvánítva kizártak a MIÉP-ből.

Az országos küldöttgyűlés jogszerűtlenségei miatt néhány társammal bírósághoz fordultam, mely megkésve bár, de nekem adott igazat: 2005. szeptember 20-án jogerős ítélettel megsemmisítették Csurka újraválasztását. Nem csak ez kényszerítette a MIÉP-et a Jobbikkal kötendő kényszerházasságba, hanem elemzők szerint felélesztette a nemzeti radikalizmust Orbán Viktorék szeptember 26-ai nemzetárulása is, amikor – korábbi ígéreteivel szemben – Románia uniós csatlakozásának 2/3-os határozatát feltétel nélkül megszavazták. Csendben, sunyin próbálták, de látványos demonstrációt tartottam a Parlament üléstermében, a Jobbik első - nem hivatalos - beszédét is elmondva ott. A MIÉP-pel való, szükséges összefogást a személyes előzmények után is el tudtam fogadni.

A Jobbik elsőként megalakult - XI. kerületi - szervezetének alapítója voltam, a kezdetek óta párhuzamosan a párt helyi "talpasaként" és országos szervezőjeként, sajtósaként dolgozom. A Jobbik első komolyabb akciója a karácsonyi keresztállítás volt; a missziót én indítványoztam és szerveztem meg. Később a párt főszervezője, majd szóvivője is lettem, a 2006-os felkelésben azonban egy abban a helyzetben komolynak számító nézeteltérés miatt lemondtam tisztségeimről. A munkát azonban folytattam a Jobbikban, kampányszervezőként és a kreatív csapatban dolgoztam.

A 2009. januári ferencvárosi időközi országgyűlési választás előtti jelöltállítások során több nagy csalást is lelepleztem, amit még az ellenséges média is méltatott. Ezután a Jobbik elnöksége az EP-választásokra engem delegált az Országos Választási Bizottságba is. Az OVB-ben Kolompár Orbán cigánypártját értem csaláson, rövid mandátumom alatt rendszerint egyedül harcoltam az egész bizottság ellen. A párt hatodik születésnapján, 2009. október 24-én alelnökké választott a Jobbik kongresszusa; az Országos Elnökség tagjaként elsősorban a politikusbűnözés elleni harcot tűztem a párt zászlajára. Az országgyűlési választásokon mandátumhoz jutva is ezt a küzdelmet folytatom, valamint a Kulturális és sajtóbizottságban veszek részt a párt médiapolitikai felelőseként.

Sokan "balhés" közszereplőnek tartanak, holott csak arról van szó: tiltakozásaimban bátorságra buzdítva elmegyek a jogállamiság határáig, melyet viszont rendszerint pont az ÁVO-sok lépnek túl. Ezért nyertem közel másfélmillió forintos kártérítési pert a 2006. október 23-ai lecsukásom miatt, sőt 2007-ben és 2008-ban két-két további elhurcolásomról állapította meg bíróság jogerősen, hogy azok is törvénytelenek voltak, miközben jogszerűen egyszer sem sikerült előállítani (így az állás: 5-0 ide).

A Jobbikban ismertem meg szerelmemet, Dúró Dórát, akit három év után, 2008 novemberében feleségül vettem. Akkor költöztünk össze. Szentimrevárosi otthonunk egy 43 négyzetméteres lakás, ott élünk boldog pár(t)kapcsolatban.

Elérhetőségeim:
30/358-27-23 (Jobbik-flottás)
novak.elod(csiga)jobbik.hu