Sorra postázzák a napokban a nyugdíjrendszert érintő változásokról szóló tájékoztatókat – mind a kormány, mind a magánpénztárak részéről. Fontos látnunk, mi van a változások hátterében, és mi az ésszerű cselekvés az egyén szintjén ebben a helyzetben.

„Budapest a magyarok fővárosa” címet viselő programunk a jelenből indul, és a jövőre kínál megoldást. Abból a jelenből, amely az élet minden területén a múlt történéseitől terhes. Környezetünk rendbetétele közös érdekünk. Akkor járunk el helyesen, ha az előttünk tornyosuló, azonnal megoldásra váró feladatokat tervezetten hajtjuk végre, és nem látszatmegoldásokkal helyettesítjük.

A BKV Zrt. Magyarország egyik legnagyobb vállalata, melynek irányítása – az eddigi gyakorlattal ellentétben – nem csupán közlekedésszakmai kérdés, hanem várospolitikai és nemzetgazdasági kérdés is egyben. A BKV körüli egyre nyilvánvalóbb problémákat, az immár sorozatossá váló, a közvéleményt jogosan irritáló, többször is büntetőjogi kategóriába sorolható eseteket (pl. offshore cégekkel kötött szerződések, végkielégítési botrányok) alapvetően két dolog okozza:

A politikai folklór megpróbált átírni egy 2003 táján született viccet a mai viszonyokra és szereplőkre. Konkrétan a „Miként foglalható össze a magyar történelem az Szent István-i államalapítástól elegészen máig?” kérdésre e viccet népszerűsítő ismerősöm azt a választ adta, hogy „a Szent Jobbtól a balfékig.” (Ezutóbbi megjelölést más kifejezéssel helyettesítette, de némi eufemizmus megengedhető, sőt indokolt a konzervatív publicisztikában.) Nehezen győztem meg, hogy az általa már e formában hallott vicc rossz, nem illik a szereplőkre. Medgyesy Péterre találó volt, Gyurcsány Ferencre meg éppenséggel nem. Sok minden mondható ugyanis a magyarországi miniszterelnökről, de az, hogy balfácán lenne, aligha. Épp ellenkezőleg. Nála gátlástalanabb hatalom-technokrata, kizárólag a kommunikációra építő, a semmit eladni képes ügyes karrierpolitikus nem ült még a miniszterelnöki székben a rendszerváltás után.

Koltay Gábor Trianon című filmjéről már megjelent egy rövid méltatás folyóiratunk 2004 június-júliusi számában. Akkor Torday Levente szólt a film hiánypótló jellegéről és a magyar öntudat regenerálásában betöltendő szerepéről. Közel egy év távlatából megállapítható: az alkotásnak, pontosabban az alkotás hatásának nem tett rosszat, hogy a közszolgálati televízió megtagadta a vetítését. Ha az előzetes megegyezésnek megfelelően leadják, vélhetőleg szerény nézettség mellett, jó eséllyel bekerült volna a többi közösség- és öntudatépítő porosodó, elfelejtett film mellé.

(Előzmények)
2004 tavaszán, mikor az RMDSZ román államhatalmi segédlettel akadályozta meg a Magyar Polgári Szövetség indulását a helyhatósági választáson, azt lehetett hinni, hogy a viszony a két szervezet között nem lehet hidegebb.

Minden jel arra mutat, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetősége kínban van, hogy az 1999 óta megszokott sikerpropaganda szólamai mögött immár valóban komolyan veszi azt a lehetőséget miszerint a szervezet dicstelen pályafutása véget érhet az őszi parlamenti választásokon bekövetkezhető esetleges kudarccal.

(Deja vu)
Négy évvel ezelőtt a helyhatósági választások után az RMDSZ kommunikációs csatornái ontották a hatalmas sikerről szóló hurráoptimista híreket, az abszolút számokra alapozva. Miközben Kolozsváron győzött Funar, Székelyudvarhelyen hiába tartott az RMDSZ kampánynyitót, a Markóék által az első számú közellenségek közé sorolt Szász Jenő megőrizte polgármesteri székét, Marosvásárhely pedig elveszett, a szövetségi vezetés rövidlátása miatt.

A társadalomról való gondolkodásnak a felvilágosodás-korabeli szekularizációja nem állt meg ott, hogy a társadalomtudományi összefüggéseket evilági, anyagelvű okokkal magyarázza és kizárjon világképéből minden transzcendens elemet.

Magyarország 2004. május elsején csatlakozik Unióhoz. A Jobbik Magyarországért Mozgalom nemet mondott a csatlakozásra. Az Unió Maastricht óta tévúton jár, nyugodtan mondhatjuk, letért az európai útról.

Napnál is világosabb, hogy a jelenlegi feltételekkel történő csatlakozás Magyarországot katasztrofális eredményekkel fenyegeti. Ezen belül is a legsúlyosabb és legpusztítóbb támadás a magyar agrárágazatot éri majd.

Nemzetközi Összehasonlító Elemzés
Hazai fejlesztések és fejlesztési javaslatok

Tanulmány

Az új közoktatási törvény szerint az általános iskolákban az alapozó szakasz idejét ki akarják tolni a most bevett négy évről hat évre s mindezt a gyerekek túlterheltségével indokolja a minisztérium vezetése. Ráadásul az ötödik-hatodik évfolyamban az alapozó szakasz kötelező tanórái a foglalkozások időkertének legalább ötven százalékában nem szakrendszerű oktatás keretében folynának.

A hazai közoktatás (sőt a felsőoktatás) jövője elsősorban a Nemzeti alaptanterv tartalmától és szellemiségétől függ. A magyar nemzet sajátos arca az EU-ban csak akkor marad meg, csak akkor válik ott értékes és megbecsült tényezővé, ha a felnövő nemzedék általános műveltsége - az óvodától a középiskola befejezéséig - a nemzeti kultúrára mint szilárd alapra támaszkodik. Ellenkező esetben Magyarország arctalan átlagtömeg lakóhelyévé válhat. A Közoktatási törvénynek természetesen megvan a maga jelentősége és felelőssége: egyes, következményeiben nem eléggé átgondolt (tudatos rombolási szándékot nem feltételezve), más országok törvényeiből plagizált, helyenként ostoba és káros, ál-egyeztetett, a kalmár-szellemiségtől átitatott törvényeivel beláthatatlan következményű folyamatokat indíthat el.