Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterként a közlekedés ellehetetlenítésével súlyos károkat okoz a magyar nemzetgazdaságnak. Felelősség terheli a teljes lakosság közlekedéshez való jogainak és a szabad közlekedésre vonatkozó hazai és a nemzetközi szerződésekben rögzített jogok durva megsértésében.

A mintegy 1000 km-t érintő vonalszakaszon történő, a személyszállítás leállítására irányuló törekvések nem előzmény nélküliek. A kádári rendszerben 11 évig pusztító Csanádi György 1968. évi törvény elfogadásakor azt állította szörnyszüleményére, hogy Széchenyi óta az első átfogó kormányzati közlekedéspolitikai koncepció, ám ennek keretében mintegy 2000 km vasútvonalat zártak be hazánkban.
Az elhibázott döntés további károkat is okoz, mivel a teherforgalmat ma már nem bonyolító mellékvonalakon, az ott lévő létesítmények, épületek értéktelenné válnak. Vasutas családok százait fenyeget a munkanélküliség, a megszüntetésre kijelölt vasútvonalak mentén élő vidéki lakosság még súlyosabb helyzetbe kerül. A kormány terveiben különösen mellbevágó, hogy korábban jelentős nemzetközi személyforgalmat is bonyolító, villamosított fővonali szakasz is van a kijelölt vasutak között, amely 3 megyeszékhelyt és egy megyei jogú várost is érint.

Európában a vasút a reneszánszát éli, mint sok minden másban, az országpusztító hatalom e területen is szembemegy mások elveivel és gyakorlatával. A vasút nemzetstratégiai érték, nem tekinthető egyszerű költségvetési tényezőnek, amit egy tollvonással meg lehet szüntetni.

Elfogadhatatlan az is, hogy a kormány az egyébként nyereséggel üzemelő távolsági buszjáratokon is látszattakarékoskodásokat vezetne be. A fővárossal kapcsolatot teremtő távolsági gyorsjáratok nélkül maradna emiatt több megyeszékhely, mely buszokat úgyszintén viszonylatok szerint, fűnyíróelv alapján szüntetnének meg, okozva ezzel nehézséget az azokat megelégedéssel használó utazóközönségnek.

Jobbik Közlekedés Kabinet