Az elmúlt 20 évben a fiatalok egy része, leginkább a számítógép, a televízió előtt ülve nőtt fel. Adalékanyagokkal teli üdítőket ittak és egyre kevesebb egészséges ételt ettek.  Itt fontos leszögezni; manapság mindennapossá vált az egészségre ártalmas energiaitalok fogyasztása is.

Az elmúlt 20 évben a sportpályák megszűnése mellett megfigyelhető a rendszeresen sportoló fiatalok számának csökkenése is. A gyerekek nem szeretnek sportolni, és nem látják az egészséges életmód fontosságát. Azok közül pedig, akik elmennek és kipróbálják a különböző sportokat, sajnos hamar abbahagyják. Eltűnt a gyerekekből az akarat és a kitartás. Helyette egyre hamarabb kipróbálják, a drogokat, az alkoholt és a szexualitást.

A mai gyerekek nagy részét nem érdekli már a saját magyar irodalmuk, történelmük, népi kultúrájuk. Nem érdekli őket a Kárpát–medence építészeti és természeti kincsei sem. Nem járnak el kirándulni. Nem veszik a kezükbe, nem olvassák el a magyar és a világirodalom nagyjait. Nem mond nekik semmit Rákóczi, Bocskai, Atilla, Petőfi, Jókai, a honvédek és a pesti srácok nevek és kifejezések.  A hétvégi zeneipari termékekre való bulizás vagy bevásárló-központokban való „plázázás” sokkal fontosabb az ő „értékrendjükben”. A hétköznapok délutánjait a számítógép és a televízió képernyője előtt töltik el. Sokaknak a társadalmi élete mindebben ki is merül. Sajnos ma is nagyon népszerű Való Világ, melynek valótlansága a tömegmanipuláció legalantasabb eszközeivel biztat a felelőtlen életvitel elsajátítására.

Elmondhatjuk azt is, számos felnőttben és ebből következik, hogy a gyerekekben is elveszett az Istenbe, Családba és Hazába vetett Hit.

A fiatalok az otthoni, családi környezetben sokszor nem kaptak kellő iránymutatást. Ám sajnos az oktatási rendszer sem segített ezeken a problémákon, hanem éppen gáncsolta mindezeknek a megoldását. Kevés idő jut az általános emberi, természeti értékek bemutatására, megismerésére.

Összefoglalva: Sok fiatalnak nem érték már a tanulás, az épített és természeti környezetük, magyarságuk. Nem érték a saját életük. Nem tisztelik a felnőttek iránymutatásait. Pedig, a fiatalok egyszer felnőnek és családjuk lesz. Nekik kell az alapvető normákat „elültetni” a gyermekeikben, majd az oktatási intézmények segítségével felnevelni őket.

Hiszem, hogy a magyarság megmaradásának egyik záloga a demográfiai katasztrófa elkerülése, melyhez szigorúan köthető, hogy milyen emberek lesznek a mostani gyermekekből, amikor felnőtté válnak. Vagyis családapaként, családanyaként kell irányt mutatniuk.

Kérdésem a következő: Milyen módon próbálja a kormány a fiataloknál jelentkező értékválságot, mint negatív folyamatot megállítani, esetlegesen megfordítani?

Várom megtisztelő válaszát!

Baráth Zsolt
jobbik.hu