(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

A Jobbik Magyarországért Mozgalom különös felelősséget érez Magyarország, a magyarság és a természeti világ egészségének, tisztaságának, rendezettségének és épségének védelme iránt. Ezért programjában és tetteiben mindenkor figyelmet fordít lakó- és természeti környezetünk védelmére, megóvására és megújítására. Minden döntés meghozatalakor mérlegelnünk kell annak környezeti következményeit, figyelembe véve nemzeti hagyományaink természeti harmóniát sugárzó szellemét és az emberi jövőért érzett felelősségünket. Tudjuk, ma Magyarországon és a világban számos környezeti probléma vár megoldásra. A következőkben az általunk leglényegesebbnek tekintett kérdésekre adjuk meg válaszunkat.

(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

Hazánk 1990 óta jelentős átalakuláson ment keresztül, amelynek szükségszerű következménye volt a biztonságpolitikai körülmények teljes megváltozása. A kilencvenes évek legnagyobb kihívásai hazánk geopolitikai helyzete szempontjából a környező országokban végbement változások voltak Ez döntően a nemzetnek a trianoni katasztrófa után leválasztott területeken élő tagjaira és a Jugoszlávia széthullásával együtt járó fegyveres konfliktusok hazánkat is érintő események révén alakultak ki. Ekkor sem külpolitikai. sem katonapolitikai szempontból nem volt felkészülve az ország vezetése. Mivel a rendszerváltoztatás előtti biztonsági környezet már megszűnt (felbomlott a Varsói Szerződés), a politikai elit - ideológiai hovatartozástól függetlenül - azonnal váltott, s a semlegesség esélyét feladva megtörtént az Észak-atlanti Szövetség felé való elmozdulás. Ezt a folyamatot elősegítette nemzetünk önálló fejlődését megakadályozó külpolitikai erőtér, amely különböző alkukban formálódott.

(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

Legfontosabb erőforrásunk az emberi erőforrás, ez hazánk legértékesebb "természeti kincse." Az ezzel való gazdálkodás eszköze az oktatásügy, melynek egységes rendszerként kell kezelnie a közoktatást, a szakoktatást és a felsőoktatást. Az oktatás piaci viszonyok közé helyezése, téves gazdasági-pénzügyi szempontok alapján másodlagossá minősítése az ország meghatározó értékeit herdálja el, és ezáltal a nemzetgazdaságban is jóvátehetetlen kárt okoz.

Az iskola alapvető feladata a nevelés, ezen belül hangsúlyt kell kapjanak a keresztény erkölcsi értékek és a hazaszeretet. A pedagógia célja a minden területen való értéknyújtás. Az érték filozófiai kategória, amely az ember világnézetétől függően változik. Világnézetileg semleges oktatás nem létezik, az a valóságban ateista-materialista szemléletet jelent. Az általunk képviselt értékrend istenközpontú, idealista világnézeten alapszik. Az ember társas lény. Harmonikus személyiségfejlődés csak családban, baráti körben, munkatársak, honfitársak között bontakozhat ki. Az önző individualizmus, "önmegvalósítás" az ember elidegenedéséhez vezet. A társadalmi beilleszkedéssel összefüggésben a legfontosabb értéknyújtó pedagógiai feladatnak a szolidaritásra nevelést tekintjük. A nevelés nélkülözhetetlen módszere a példaképnyújtó pedagógia. A példakép az összehasonlítás fix pontja, a formálódó személyiség ehhez kíván azonosulni, e nélkül nincs nevelés.

(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

A szociálpolitika kényes, egyszersmind kulcsfontosságú társadalmi kérdés.. Jelentőségét egyfelől az EU szabadságfok (a nemzeti szabályozás elsőbbsége), másfelől az ellátórendszerekben halmozódó működési deficit - többek között az EU csatlakozási következmények és "perspektívák" miatt - adja. A versenyképességnek és a növekedési potenciálnak alárendelt szociálpolitika választási eszközzé degradálódott.

A szociális ellátások rendszere kényes, átalakítása érzékenyen érinthet széles tömegeket. Ennek oka, hogy "a bérből és fizetésből élők" országából 10-15 év alatt az "ellátásból, szociális támogatásból élők" országa lettünk. Az okok szerteágazóak, többnyire közismertek: munkanélküliség, nyomott bérek, elöregedés, népességfogyás, eltartóképesség gyengülése, szociális intézményhálózat leépülése. Ugyanakkor fontos kimondani, hogy az alkalmazkodási, megélhetési kényszer a "potyautas" szindróma kiteljesedéséhez vezetett. Valamely jogosultsági kategóriába bekerülni "népi játék" lett. Ahogy a nemzeti elit "spekulatív" életmódra rendezkedett be úgy a kisemberek, a kis egzisztenciák is spekulatív technikákat alkalmaznak az egzisztencia védelmében. A megszerzett jogosultságok csorbítása szinte lehetetlen és ellenérzést szül. Ezért bármennyire költséges, a jelenlegi struktúrát, támogatási rendszert csak fokozatosan szabad átalakítani. Mindenekelőtt komplex szemléletre van szükség. Az elvileg biztosításalapú, valójában szociális funkciókat teljesítő nagy ellátórendszereket (munkaügyi ellátás, egészségügy, nyugdíjrendszer) egymással és a hagyományos családtámogatási, szegény-ellátási rendszerekkel összefüggésében a szociálpolitika részének kell tekinteni.

(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

I. A mezőgazdasági szerkezetátalakítása

1. A magyar mezőgazdaság jövőjének alapkérdése az érdemi szerkezetátalakítás.

Az érdemi szerkezetátalakításra mindeddig semmilyen, szakmailag megalapozott, és társadalmilag, környezetileg megfelelően beágyazott javaslat nem született, sem a pártpolitikai programokban, sem az agrárágazat keretein belül. Erre a korszerűsítésre, mind piacgazdasági, versenyképességi, mind stratégiai ellátási szempontokból egyaránt halaszthatatlan szükség van, függetlenül az EU meghatározottságoktól.

Az elmúlt tizenöt év agrárágazati viszonyainak változása sok mindenre kiterjedt, (tulajdonviszonyok, földhasználati és üzemszerkezeti viszonyok, támogatási rendszer. stb.), de az agrárágazat belső szerkezetének tudatos átalakítására nem került sor. Az időleges és sokszor előre nem látható változásokat mindig a világpiaci helyzet változásai, vagy a belső támogatási lehetőségek legtöbbször ötletszerű alakulása kényszerítették ki. A szerkezetátalakítás, modernizáció kérdése így mindig megrekedt a politikai szólamok szintjén.

(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

Magyarországon a hatalmi csoportoknak jelenleg nem érdeke a közpénzügyekben való tisztánlátás. A politikai kultúra alacsony színvonala nem teszi lehetővé az Országgyűlés költségvetési jogának európai szintű gyakorlását. A parlamenti frakciók, képviselők nem ismerték fel a közpénzekkel, közvagyonnal való elszámoltatás értelmét, nem tudnak, vagy nem áll érdekükben élni az ehhez rendelkezésre álló eszközökkel (pl. a zárszámadási joggal, az Állami Számvevőszék szerepének tisztázásával). Nálunk a közpénzek elosztási tervezetét, vagyis a következő évi költségvetést és az adózási szabályok változtatását a politikusok, a média és az általuk befolyásolt közvélemény mindig is izgalmasabb kérdésnek tartotta, mint az előző évi költségvetés végrehajtásáról, a közpénzekről, közjavaink állapotáról szóló elszámolást, elszámoltatást.

Magyarországon az állam funkciói tisztázatlanok. Az alkotmányban "szociális piacgazdaságot megvalósító jogállam"-ként definiált Magyar Köztársaságról nem tudni, hogy a két szélsőséges (a rendszerváltással meghaladott diktatórikus és az ortodox-liberális) államberendezkedés között hol áll. A jelenleg kormányzó pártok a jóléti államot már nem tekintik vállalható célnak, miközben nincs adekvát válasz a társadalmi polarizáció, a korrupció, a "roncstársadalmi" problémák növekedésére. A közpénzek kezelése átláthatatlan. A közvagyonról még olyan színvonalú nyilvántartás sincs, amilyen száz évvel ezelőtt már létezett. A közjavakkal való elszámolás-elszámoltatás kultúrája alacsony színvonalú, az elszámoltatók - végső soron az Országgyűlés - magatartására nem lehet mentség az, hogy a képviselők nincsenek tisztában költségvetési (zárszámadási) jogukkal.

(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

A rendszerváltóknak nevezett politikai pártok az alkotmány 1989-es módosításának első mondatában feladatként fogalmazták meg a szociális piacgazdaság megteremtését. Másfél évtized elteltével megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a szociális piacgazdaság nem épült ki, sőt, erre még érdemi kísérlet sem történt. Ezzel szemben a teljes időszakban a neoliberális ideológia érvényesült, különbség legfeljebb ennek nyílt vállalásában és némileg az intenzitásban volt. Az alapvető döntéseket a privatizáció-liberalizáció-dereguláció jelszavak jegyében születtek. Az állami vagyon döntő többsége eltűnt, bűnös módon juttattak külföldi tulajdonba stratégiai ágazatokat, a "működő" tőke jelentős hányada nem működni jött be, hanem a hazai termelést leállítva piacot biztosítani a külföldi termékeknek, s eközben csalárd módon hatalmas vagyonra tettek szert a pártállami időkben szerzett befolyásukat megőrzők, a "jókor, jó helyen lévők".

(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

A magyar népesség objektív mutatókkal mérhető súlyos egészségi - fizikai-mentális - állapotán érdemben javítani csak olyan program megalkotásával és végrehajtásával lehet, amelyik az egészségügyet nem független területként kezeli, hanem az emberi életminőséget befolyásoló társadalmi folyamatok összefüggésében.

Az ismert pártprogramok ahelyett, hogy alapjaiban javasolnák megreformálni a társadalom működését, a jogbiztonságra való hamis hivatkozással toldozgatják-foltozgatják a jogrendet és a finanszírozás rendszerét. Mindig azon a ponton avatkoznak be, ahol nagy a hiány, katasztrofális a működés, vagy éppen a rendellenességnek nagy a sajtónyilvánossága.

Mindent az alapoktól kell újraépíteni, tudomásul véve, hogy az eredmény és a haszon (beleértve a gazdasági szempontból is értelmezhető egészséghasznot) évtizedes távlatban lesz jelentős! Az egészségügy alapoktól való újjáépítése feltételezi azt az erkölcsi megújulást is, aminek foglalata csak egy - több mint 1000 éves - jogfolytonosságot helyreállító, Alkotmányozó Nemzetgyűlés által elfogadott, a jelenlegi alaptörvényt felváltó, valódi alkotmány lehet.