Híreink

Katonadolgok - Hogyan tovább katona?

2013-10-21 10:36
-A +A

A katonai életpálya megtervezése, a szolgálatban eltöltött idő meghatározása kicsit hasonlít az élsportoló pályájához. Önmagától szinte mindent megtagadó, végletekig feszített felkészülés, permanens módon megvalósuló bizonyítás – verseny – majd bizonyos életkor után hirtelen vége. Más után kell nézni! Mindenki nem lehet edző, sportvezető, teljes pályamódosításra van szükség.

         Valami hasonlón kell gondolkodnunk akkor is, ha a katonák jövőképét kívánjuk megrajzolni a lehető leghosszabb időre.

         Több kényszer is működik egy időben. Az egyik, senki számára meg nem kerülhető, a fizikai alkalmasság.40-45 éves századparancsnok már igen ritkán szökell a harcmezőn! Szellemileg , számos iskolájával, gyakorlati tapasztalatával felvértezve még sokáig bírná, de ez már az adott beosztásban kevés.

         A következő kényszer a piramis elvből fakad. Nem tud fizikailag könnyebb, magasabb beosztásba kerülni, mert az ott lévőknek sincs lehetősége elmozdulni csak kifelé.

         A harmadik kényszer, melynek az elmúlt 20 évben voltunk elszenvedői, a hadsereg meggondolatlan, eléggé el nem ítélhető csökkentéséből fakadt. Az erőszakos csökkentés, sok területen a „kiszervezés” kényszerítette 25 év után nyugdíjba a hivatásos állomány jelentős részét. A kormányok úgy gondolták, hogy a társadalmi feszültségek elkerülése érdekében még ilyen áron is meg kell szabadulni a katonáktól. Nem a valódi katonák tömegei akartak nyugdíjba menni, hanem némi érdekeltség – viszonylag „jó nyugdíj” – csillogtatásával csábították Őket a tehetetlenséget, fásultságot, kiábrándultságot jelentő nyugdíjba. Természetesen voltak, ilyen nagy rendszernél mindig vannak kivételek, akik ebben a helyzetben nem a pályaelhagyás kínjait látták, hanem a lehetőséget. Én Őket nem nevezném katonának, hanem csak egyenruhát viselő egoistának. Nem méltóak a „hivatásos” jelző használatára.

         A társadalmi megítélés kegyetlen és általánosít! Mindenki szégyellje magát, aki ilyen kevés szolgálati idővel már a nyugdíjat „élvezi”! Nem tudják, nem mondta meg nekik senki, hogy ezek a jobb sorsra érdemes emberek nagy része egy elhibázott – esetleg akaratlagos – politikai döntés áldozatai.

         Mit lehet tenni ezen objektív hármas kényszer – fizikai-, előrelépési-, pályamódosítási – hatásának az enyhítésére?

         Itt sem lehet általában megítélni a hadsereget, mindenkire érvényesen. Ugyanaz a hatás mást jelent a legénységi állománynak, mást az altiszteknek és megint mást a tiszteknek.

         Még ez az állomány-kategóriánkénti felosztás sem egységes, mert ezeken belül még további felosztás is indokolt. Lehet vezető, lehet specialista és lehet egyéb munkavállaló.

         Azt kell világosan látni, részleteiben elemezni, miként lehet a különböző élethelyzetekben folyamatos pozitív motivációt biztosítani a belépéstől a teljes értékű szolgálaton át a pihenő pályáig. Úgy gondolom a korábbi „KATONADOLGOK” után már felesleges indokolni milyen értéket jelent egy sokoldalúan képzett katona, mennyivel többet ér még úgynevezett parkoló pályán is, mint az aki még soha nem próbálta azt amit irányít vagy kiszolgál.    

         Az állománykategóriák lehetőségeinek vizsgálatát kezdjük a legénységi állománynál.

         Már a felvételkor törekszünk arra, hogy polgári foglalkozása lehetőség szerint illeszkedjen tervezett katonai beosztásához. Bevonulása után megkezdődik a korábban tárgyalt képzés. Átlagot tekintve körülbelül a 2. év végére lesz egy alapképzettségű, kötelékben alkalmazható katonánk.

         Ennek az első két évnek a teljesítése után alakul ki a katonában, de a döntést hozó parancsnokban is a további célok megfogalmazása.

         A parancsnok megítélése szerint felajánlható az altiszti pálya. Középiskolai érettségi, előmeneteli tanfolyam kötelezettsége mellett folytatja munkáját.

         Ha nem vonzó az altiszti pálya vagy a parancsnok nem tartja alkalmasnak irányítói munkakörre, más utat kell keresni! Ma már ez is megnyílni látszik. Egy mentő sofőrnél, lokátor kezelőnél, veszélyes anyag kezelőnél már nem kőbe vésett a csak 15 év szerződéses szolgálat. Ezeket és ehhez hasonló beosztásokat akár 50-60 évesen is elláthat. Természetesen ehhez is kell kapcsolódni valami fajta elismerésnek, motivációnak.

         Akik maradnak olyan pályán – ezt is várjuk el tőlük – ahol a fizikai teljesítőképesség előre láthatóan véges, ismételten más pályaképet kell felállítani.

         Nincs olyan katonai kis alegység ahol ne találnánk a szervezeten belül 6-8 külön felkészítést, tanulást igénylő beosztást. Már egyetlen harcjárművön belül is van harcjármű irányzó, géppuska irányzó, kézi páncéltörő irányzó, mesterlövész, harcjármű vezető, lövész, oktató, nem árt ha ismerik eszközük híradó-informatikai berendezéseit, a különböző műszereket, éjjellátó berendezéseket, néhány, alkalmanként nélkülönözhetetlen kisgép kezelését.

         Jó szervezéssel, amellett, hogy a katona ellátja alap beosztását, 4-5 év alatt elérhető valamennyi eszköz ismerete. Ekkor lesz belőle igazán képzett „többrendeltetésű” harcos. Ennek jelentősége fokozottan megnő ideiglenes kötelékek felállításakor, tartalékosok fogadásánál, különleges feladatoknál. Ennek a szintnek az elismeréséről szintén a külön részben teszek említést.

         Ennek analógiája megvalósítható nagyobb szervezeteknél is.

         A műszakiaknál már évekkel ezelőtt bevezettük a szakcsoportos képzést.

         Az első csoport a földmunka- és emelőgép kezelők. Ide tartoznak a toló-, nyeső gépek, a kotrók, árokásók, rakodók, daruk.

         A második csoport a „vizes” csoport. Kishajók, csónakok, hídépítő- és anyag-előkészítő gépek, úszó- és géphidak, lánctalpas úszó gépek, mindezek kiegészítő kisgépei, búvárok és eszközeik.

         A harmadik csoportot a „harcos” műszakiak alkották. Minden ami robban! Aknatelepítés és megsemmisítés, tűzszerész munkák, föld- és építmény rombolás, meglepő aknák és ellenük való védelem.

         A negyedik csoport a vízellátóké és energia-szolgáltatóké. A vízellátás a személyes vízszűrőtől a napi 25-30 m3 –es mennyiséget előállító eszközökig, a laboratóriumával, tároló és szállító eszközeivel, kisgépeivel együtt bőven ad lehetőséget a tanulásra. Az energiaszolgáltatók – köznyelven világítók – a 4 KW-tól a 220 KW-ig nagyobb rendszereket látnak el energiával. Táborok, vezetési pontok, egyéb munkahelyek energia szolgáltatói mobil eszközökkel, de képesek meglévő hálózati energia átvételére és továbbítására a felhasználókhoz.

         A felsorolt csoportokon belül majdhogy nem korlátlan a képzési-, átképzési lehetőség. Ma sem ritka a 6-8  gépkezelői engedéllyel bíró katona.

         A fegyvernemek közötti átképzés sem lehetetlen. Árvizekre való felkészülés során külön nyilvántartottuk azokat a harckocsi vezetőket, akiket átképeztünk a lánctalpas úszó gépkocsik vezetésére.

         A felsorolt módszerek – persze az adott szakághoz értő vezetőket feltételezve – lehetővé teszik, hogy a tiszthelyettesi pályára irányítással, a sokoldalú képzéssel, ötvözve a lehetséges szolgálati idő hosszabbítással minél hosszabb ideig megtartsuk értékes szerződéses katonáinkat.

         Ha mindez még mindig kevés, ott van az őrzés-védelem, a laktanya fenntartás, a honvédségi üzemek, de lehet kantin, klub, hírközpont, stabil raktárak, a napi logisztikai kiszolgálás. Mind-mind lehetőséget adnak arra, hogy becsületesen szolgáló, ereje legjavát adó katonáinkról a pihenő pályán is gondoskodjunk.

         Az altiszti állomány csoportnál egyrészről egyszerűbb a helyzet, másrészről bonyolultabb.

         Az egyszerűséget az jelenti, hogy túl van már a döntésen, katona akar lenni. Váratlansági tényező nem nagyon van, mert már korábban szerződéses katona volt néhány évig. Ismerős terepen jár. Érettségizett – ez feltétel – szakmáját jól ismeri.

         A bonyolultsági fokot az adja, hogy majd’ minden kezdő tiszthelyettesi beosztás a fizikai alkalmasság miatt véges. Feltételezve korábbi megjegyzésemet, hogy kezdőként lehetőleg ne irodai munkát végezzen.

         Ugyanakkor, a viszonylag széles altiszti beosztási spektrumban könnyebb az oldalirányú mozgás. Természetesen ez sem megy tanulás nélkül.

         Az érintett egyetértésével parancsnokának gondos előmeneteli tervet kell készíteni. Milyen beosztásra tervezi, alkalmas-e arra, a terv megvalósulásához mikor, milyen iskolát, tanfolyamot kell végezni. Az egyenes katonai vonal, több lépcsőfokon át a vezénylő zászlós irányába vezet. A többieknek sem kilátástalan a helyzete, lehetnek oktatók, fegyvermesterek, raktárosok, törzs beosztott tiszthelyettesek, informatikai rendszergazdák, őrparancsnokok, különböző nyilvántartók, ügyvitel kezelők, speciális szerelők, a logisztika számos ágában csoportvezetők vagy végrehajtók.

         Az altisztekkel kapcsolatban csak gondolkodási módot kell váltani! Csak néhányat felsorolva:

-         Nincs annyi alkalmas altisztünk, hogy a gépjármű vezető oktatást  saját kézbe vegyük a méregdrágán megvásárolt szolgáltatás helyett? Van! Csak akarat kell!

-         Ugyanez értelmezhető gépkezelőkre, típusvizsgákra és egyéb, ha jól emlékszem 90 körüli szaktanfolyam megtartására. (akkumulátor töltő, tűzoltó készülék hitelesítő, nagynyomású tartály kezelő, emelő- és rakodó gép kezelő és így tovább kilencven egynéhányig.)

-         Miért fizetünk szintén nem keveset harc- és gépjárműveink műszaki vizsgáztatásáért? Nem hiszem el, hogy nem tudnánk építeni 4-5 akkreditált műszaki ellenőrző állomást!

-         Megsemmisítendő haditechnikai eszközeinket, különösen a veszélyes anyagokat miért adjuk át civil cégeknek? Nekik megéri, nekünk nem?

Még oldalakat írhatnék a zárolt eszközök karbantartásáról, a tartalékosok anyagainak tárolásáról, a katonai közigazgatás nyilvántartási feladatairól amelyek kivétel nélkül helyet biztosítanak.

Nem zárható ki az altiszteknél a szakirányú főiskola vagy egyetem elvégzése sem. Ha ezt elvégzi miért ne lehetne pénzügyi, gazdálkodási, személyügyi, civil kapcsolatoknál dolgozó beosztott munkatárs.

Igaz, hogy a leegyszerűsített, számokban gondolkodó humán erőforrás gazdálkodóknak ez már túl bonyolult. Nem is az Ő feladatuk, úgysem értenek hozzá.

Ezt a metódust csak az embert ismerő, lelkiismeretes parancsnok, szakági vezető követheti. A személyügy tartsa nyílván a vezetői döntéseket, jelezze előre a várható mozgásokat, de ne döntsön.

         A tiszti állomány csoportnál más gondok vannak. A leggyakoribb megrekedési ok a pótlás hiánya. Ő ért hozzá, utánpótlás nincs, a gyengébb, tapasztalatlanabb különben is rizikót jelent! Maradjon csak ott!

A piramis elv is akadály, de azért, egyetlen fontos dolgot szögezzünk le: Mint minden normális életpályát,  a katonaéletet is a „kályhánál” kell kezdeni! Nem üdvös dolog egyetemet vagy főiskolát végzett jogászt, közgazdászt, személyügyi vezetőt, humán menedzsert végzettségére való tekintettel azonnal beültetni vezető törzsekbe. Rögtön kulcsfontosságú személlyé válik, miközben fogalma sincs az általa felügyelt, áttételesen irányított szervezetről. Ezekhez a beosztásokhoz szükséges iskolákat a szolgálat teljesítés közben másod-diplomaként is meg lehet szerezni. Külön haszonként jelentkezik, hogy kissé tágítja a piramis-elv okozta feszültséget. Egy lövész tisztből 10-15 éves csapatszolgálat közben minden különösebb erőfeszítés nélkül lehet jogász vagy közgazdász. Az erőfeszítés nem a személyre vonatkozik, hanem a szervezetre! A személynek bizony keményen dolgozni és tanulni kell.

         Ha a tiszteknél is betartanánk a fokozatos dolgozz- tanulj-lépj előre elvet, a parancsnokságok, vezető szervek fel tudnák venni a kilépő állományt. Tervszerű oktatással, időbeni átképzéssel kialakulna az egységes korosztályi összetétel és fluktuáció. A megoldás: tervezés és akarat!

         Kiinduló gondolatunk volt a vázolt pályamodell elemzése során az objektív kényszer. Fizikai képesség, piramis elvű felépítés, társadalmi elvárás a nyugdíj –korhatár tekintetében. Mindez objektív, megváltoztathatatlan valóság!

         Nézzük mi van a mérleg másik serpenyőjében!

         Én nem számoltam meg pontosan, de a minap egyik társ-fegyveres szerv vezetője elém tárt egy kimutatást. Aszerint a fegyveres szervezetek tagja 26 állampolgári jogban önként korlátozza magát a szolgálat vállalásakor.

         A következő nyomós indok kedvezmények megszerzése érdekében  a kockázat vállalás! Ezen nem csak a személy saját életének kockáztatását értjük, hanem azét a parancsnokét is, aki kiélezett helyzetben, döntési kényszere miatt életeket áldozhat vagy menthet.

         A harmadik jelentős áldozat-vállalás a fegyveres részéről, a szolgálatból származó munkaegészségügyi következmények.

         A katonák többsége tudomásul veszi az új nyugdíjkorhatárt, de a felsorolt három elemért, ami lényegesen nagyobb áldozatot jelent az átlagosnál, kompenzációt kér. Ezt sem általában, mindenkinek, hanem munkakörönként differenciáltan. Minden elem pontosan mérhető, nyilvántartható, kompenzációja korrekt értékelvű alapon számítható.

Székesfehérvár, 2013. október

                                                                           Tián József utászezredes

Kapcsolódó cikkek


Minden idők …., soha nem látott ……, a leg- leg-leg, és hasonló nyomatékosító kifejezések kíséretében tudta meg hazánk tu
A mostari katamarán daru.
A korábbiakban már leírtam azt a számos fizikai, szellemi, képességbeli, szakmai követelményt, amit a katonai szolgálato
Gyakran látni, hallani a médiákban, de magánbeszélgetések során is állandó téma a honvédelemről, a katonáról: Megéri, ne

Ajánlott cikkek

A nemzetben gondolkodó magyarságot pótolhatatlan veszteség érte.
Reagálás Rogán Antal rádióinterjújára.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2017 április