Az Orbán-kormány ára!

Évek óta egy ország töpreng azon, hogy vajon mivel zsarolhatja Putyin az Orbán-kormányt.

Szépen csillog a Drúzsba-díj, de ez talán nem elég ahhoz, hogy a politikai karrierjét Nagy Imre újratemetésétől számító Orbán a Kreml utolsó csatlósának szegődjön akkor, amikor Oroszország az 1956-os eseményekkel kísérteties hasonlóságot mutató módon éppen Ukrajnát rohanja le, ebbéli igyekezetében pedig alkalmanként még Lukasenka belarusz diktátorra is rálicitál végtelen szervilizmusában. Utóbbinál, ha mentségül nem is, de legalább magyarázatul szolgál az elmúlt évtizedekben megkötött kétoldalú egyezmények sokasága, amelyek Európa utolsó diktátorát Moszkva hálójában tartják. De az, hogy egy EU- és NATO-tagország kormányfője miért jár szövetségeseitől ellentétes utakon, miért képtelen az agresszor és az áldozat közötti különbségtételre, miért tesz úgy, mintha a nyugati szankció oka és nem okozata lenne a konfliktusnak, miért ágál a jelenlegi washingtoni adminisztráció ellen és miért kardoskodik a két éve dicstelen módon távozni kényszerült, orosz titkosszolgálati segédlettel hatalomba juttatott Trump mellett: egy valódi rejtély.

Erről sikerült a minap Szijjártó Péternek a Hír TV stúdiójában lerántania a leplet. Külügyminiszterünk azt mondta ugyanis lendületes őszinteségi rohamában, hogy Lavrov orosz külügyminiszterrel azért kellett New Yorkban találkoznia, hogy az orosz gázszállítások mellett a késleltetett fizetésben is megállapodjon. Azt már régóta tudjuk, hogy az orosz gázért közel sem fizetünk olyan jó árat, mint ahogy azt a kormányunk igyekszik beállítani, lévén, hogy a Gazprommal kötött szerződésben az árat euróban határozták meg, és a nagykereskedelmi ár szempontjából irányadó TTF holland gáztőzsdéhez kötötték. Most azonban az is kiderült, hogy késleltetve fizetünk az orosz gázért. Nos, ha van valami, amivel egy államcsőd szélén egyensúlyozó országot zsarolni lehet, akkor a késleltetett fizetéssel kapcsolatos alku pont ilyen. Az oroszok ugyanis pontosan tudják azt, amit mindenki más is már hónapok óta: a jogállamiság folyamatos megsértése miatt az Orbán-kormány uniós forrásaihoz nem jut hozzá, ennek következtében pedig a MNB devizatartalékai olyan alacsony szintre süllyedtek, hogy ha most kellene kifizetnünk – ráadásul 430-as euró-árfolyamon – az oroszok irányában fennálló tartozásainkat a gázszállításokért, bekövetkezne az azonnali államcsőd. Ez pedig Orbán bukásához vezetne és újabb IMF-gyámságot eredményezne. Ezzel tehát Szijjártó Péter beismerte, hogy Magyarország az államcsőd szélén áll. Ezt egyébként a nemzetközi pénzpiacok egy ideje már megneszelhették, hiszen olyan ütemben romlik a forint, ami csak államcsőd közeli országokban lehetséges.

A kérdés már csak az, hogy Orbán kormányának stabilitása érdekében miért nem a szövetségeseivel egyezkedik. Az agresszió elítélése, a jogállamiság tiszteletben tartása, a korrupció felszámolása, ad absurdum az Európai Ügyészséghez csatlakozás révén mégsem akkora ár, mint amekkorát egy autokratikus, agresszorként terjeszkedő, az energiát folyamatosan fegyverként használó Oroszország zsarolással kikényszeríthet. Nem túlzás már most kijelenteni: Orbán csődbe vitte az országot, most pedig – menteni a menthetőt – kiárusítaná az oroszoknak. Ennek pedig ára lesz, Orbán fogja megfizetni. Felelni fog.