Mondd, te mit teszel a magyarságodért? Trianoni gondolatok

103 éve, 1920. június 4-én írták alá a trianoni békediktátumot. Tragikus következményeit minden írni-olvasni tudó magyar ember ismeri.

A múltat megváltoztatni nem tudjuk. A jövőnk viszont rajtunk múlik. Ha viszont csak a múltba nézünk, ha nem teszünk többet a felelőskeresésnél és az önsajnálatnál, akkor a békediktátum következményeit mindennap újra fogjuk élni.

Gondoljunk erre, amikor valaki újra és újra számba veszi, mennyi magyar került 1920-ban idegen uralom alá, de nem érdekli, hogy hányan vándorolnak el az országból ma.

Gondoljunk erre, amikor valaki sajnálkozik a határon túli magyar oktatás helyzetén, de meg sem kérdezi, hogy miért nem tettek semmit azok a határon túli „magyar pártok”, akik sorban vesznek részt kormányokban, adnak minisztereket, államtitkárokat és EP-képviselőket.

Gondoljunk erre, amikor valaki, aki maga sem fizet adót ilyen-olyan okból, elvitatja a határon túli magyarok szavazati jogát, arra hivatkozva, hogy nem itt fizetnek adót.

Gondoljunk erre, amikor valaki Erdélyben mindenkinél nagyobb magyar hazafinak tartja magát, de a honfitársait egyszerűen „táposnak” nevezi.

Gondoljunk erre, amikor valaki sajnálja a kárpátaljaiakat, közben pedig nyíltan annak az orosz megszálló hadseregnek szurkol, amely ellen ők most harcolnak.

Gondoljunk erre, amikor magyar emberek egy politikai véleménykülönbség miatt képesek a saját családtagjaikat és barátaikat hazaárulónak nevezni.

A sort sajnos hosszan lehetne folytatni.

A magyar nemzet jövője mindannyiunk kezében van, és mindenki mindennap tehet érte vagy elvehet belőle.

És TE mit teszel a magyarságodért?